TÖRTÉNELMÜNK



A szentgotthárdi református hívek, akik Körmend anyaegyházhoz tartoztak, közvetlenül az első világháború előtt, az evangélikusokkal közös egyházat alapítottak, melynek lelkésze evangélikus volt s az evangélikus egyház kormányzása és törvényei érvényesültek benne.
Az 1939. év kezdetén ide költözött Dr. Gelléri Szabó Károly ügyvéd kezdeményezésére 1939. december 18-án tartott közgyűlésen elszakadtak az evangélikus egyháztól és önálló missziói fiókegyházzá szervezkedtek. Megalakult az alábbi presbitérium: Főgondnok: Dr. Ónody Zoltán ny. járásbírósági elnök; Gondnok: Dr. Gelléri Szabó Károly ügyvéd, Presbiterek: Vakarcs Kálmán ny. tanár, Kőrössy Ernő banktisztviselő, Sipos Tibor dohánygyári gondnok, Horváth Lajos selyemgyári szövőmester, Papp János cipőkereskedő, Laczó Kálmán földmíves, Vadi Ferenc trafikos.
1940. március 16-tól kezdve Pethő Antal körmendi lelkész a Levente Otthonban havonta egy ízben istentiszteletet tartott s 1941 március 2-től kezdve minden vasárnap az anyaegyház s. lelkésze, akinek az 1940 szeptember 30-án tartott egyházmegyei közgyűlés határozata folytán nem Körmenden, hanem Szentgotthárdon kellett lakni. Ebben az időben ment el Muraszombatba a nagy szervező Dr. Gelléri Szabó Károly, aki 1941-ben ott járásbíró lett. A világháború végén a Levente Otthont a hatóság raktárnak foglalta le és átmenetileg az evangélikus templomban tartattak az istentiszteletek. 1946. június 16-án a presbitérium, 23-án pedig az egyházközségi közgyűlés határozatilag kimondta a fiókegyház anyaegyházzá való alakulását. Ugyanebben az évben egyházfenntartásra Rábafüzesen 10 kat. hold földet kaptak a Földosztó Bizottságtól. 1947. november 16-án megválasztották első lelkészüket Fejes László körmendi s. lelkész személyében. 1956. december 31-ig szolgált. Külföldre távozott.

Templom és lelkészlak számára a Hunyadi utcában a volt Genszter-féle telket kapták 1948-ban a Földhívataltól. Ide azonban nem építkeztek.

Jelentős államsegély és 20 000 forint kölcsön felvételével 28 000 forintért megvásárolták az egyébként 33 000 forintot érő Kossuth u. 8. szám alatt Varga Gáborné egyháztagtól annak emeletes házát ahova 1949 áprilisában a lelkész beköltözött s az abban kialakított gyülekezeti teremben megkezdte az istentiszteletek tartását.

Bittner Ferenc - 1957. április 15-től 1968. december 15-ig volt lelkipásztora a gyülekezetnek, Bőnylétalapra ment.

A lakások államosítása alkalmával a ház 40%-át államosították ugyan, de mégis kialakítottak benne egy imaházat, amit 1958. december 7-én felszenteltek.

Törzsök Jenő - 1969.december 15-től 1975. február 1-ig szolgált Szentgotthárdon, Őriszentpéterre ment.

1975. február 1-től a lelkészi állás nem volt betöltve.

1987- től 2001-ig Szabadi István körmendi lelkipásztor látta el a szolgálatot.

A gazdasági fellendülés hatására a református is száma is nőtt, főként az Őrségből és Erdélyből betelepült kálvinistákkal. Ekkora azonban az összejövetelekre használt épület állaga annyira leromlott, hogy istentiszteleteiket a Művelődési Házban tartották.

1992-ben az egyházközség presbitériuma elhatározta, hogy megépíti Szentgotthárd első református templomát.

1993-ban megalakult a Református Templomért alapítvány (elnök: dr. Juhász Sándor, fogorvos), melynek fő célja a templomépítés lett. Még ebben az évben visszaszerezték az államosított épületrészt.

1995-ben templom templom építésére alkalmas területet szereztek a kethelyi mezőben.

1997-ben eladták a régi épületet.

1998. május 3-án az alapkő letétellel kezdődött el az építkezés és 2002. május 12-én volt a templom felszentelési ünnepsége.

2002. januárjától Nagy Béla szombathelyi teológus szolgált vasárnap délutánonként.

2004. november 27-én iktatták be a gyülekezet új lelkipásztorát Sisakné Páll Klárát.

Adatok szórványaink történelméből:

Rábagyarmat
Batthyány-birtok, majd Batthyány-vő, Csáky László birtokolta. Lelkésze 1699-ben 4 forint adót fizet.
Ismert lelkészei:
Jaskai Péter 1620 - 1628. Szentkirályról jött.
Lonkai Pál (Lonchaeus Pál) 1626 - 1628



Híres presbitereink:

Vakarcs Kálmán (Szatmárnémeti, 1872. okt. 5. – Csór, 1952. márc. 3.): néprajzi gyűjtő, tanár. A kolozsvári egy.-en m.-latin szakos tanári oklevelet szerzett. 1897-től Nagykikindán, 1920 – 33 között Szentgotthárdon tanár. Első állomáshelyén D-mo.-i német és szerb folklórtémák foglalkoztatták, Vas vármegyében vizsgálatait a tárgyi néprajzra is kiterjesztette. – Fő műve: Szentgotthárd-muraszombati járás ismertetése (Szentgotthárd, 1941). – Irod. Bárdosi János: V. K. (Vasi Szle, 1962. 2. sz.)